A Waldorf óvoda világa: gyermekkor a természet közelében
Közösség és kreativitás
A vegyes életkorú csoportokba 3-7 éves korú gyermekek járnak. Nincs életkor szerinti csoportbontás, hiszen a család természetes közege is ehhez hasonlatos (testvérek). A nagyobb gyermekek áthagyományozzák a csoport szokásait az utánuk következőkre. A családias kapcsolat az egész csoportot átöleli, ebben a valódi közösségben mindenkinek van szerepe, mindenkire szükség van.
Főbb jellemzők
-
A nap, a hét, a hónap és az év ritmusai egymásra épülnek, áthatják egymást, a hétköznapi történések időnként ünnepekké emelkednek a Waldorf-óvodában.
-
A Waldorf-óvoda fontosnak tartja a szabad játékot, ezzel segítve a szociális kapcsolatok kiépítését.
-
A Waldorf-óvoda egyszerű, természetes játékokat használ, melyek segítik a képzelőerő kibontakozását.
-
A természettel való kapcsolatot ápolja a Waldorf-óvoda, elősegítve ezzel a gyermekben a világra való rácsodálkozást és hálaérzetet.
-
Az úton járás a fontos, nem a megérkezés, ezért a Waldorf-óvoda nem az eredményért dolgozik.
-
A Waldorf-óvodában fontos az anyanyelvi nevelés, mint minden egyéb területenebben is az utánzás a kulcs, nem javítgatják a gyerekeket, csak jó mintát adnak.
-
A kisgyerek számára a valódi tapasztalatok és kapcsolatok a fontosak, ezeket nem a média által kaphatja meg, szüksége van az emberre, mint hídra a világ felé.

A Waldorf óvodát a tudatosan kialakított környezet jellemzi, amelyet minőségi, természetes anyagok, ételek, a fantáziát megmozgató játékok, nem harsány szín és formavilág jellemez.
Ez a biztonságot adó világ áttekinthetővé teszi a mindennapokat a gyerek körül, ezért nagy hangsúlyt fektet az életünket szervező ritmusra, melyhez különböző tevékenységi formák kapcsolódnak. Így a gyerekeknek lehetőségük van a munkafolyamatok szemlélésére, illetve a folyamatokba való bekapcsolódásra (pl.: kenyérsütés, kertészkedés, barkácsolás, festés) is.
A Waldorf-óvodai nevelés a gyerekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a gyerek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. Az óvónők szeretetteljes együttélést vállalnak a gyerekekkel, figyelnek a gyerekek egyéni szükségleteire, és a cselekvés, az érzés és a gondolkodás fejlődését figyelmes, tapintatos vezetéssel segítik. A gyerek saját érésének és kibontakozásának tempóját követheti túlterheltség nélkül, a saját útját a megfelelő módon találja meg, s ezen egyre önállóbban járhat. A nevelő törekszik megérteni a gyerek világát, s tiszteli alakuló világképét, elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt.
A ritmus biztonságérzetet ad a gyermekeknek, az ismétlődéseknek szorongásoldó hatása van. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban.
A hét ritmusa
A hét azonos napjain azonos tevékenységet folytatnak, mint például

-
- Hétfő – gyapjúkép-készítés,
- Kedd – akvarell-festés
- Szerda – euritmia
- Csütörtök – cipósütés, mint formálási tevékenység
- Péntek – viaszgyurmázás és kirándulás a közeli erdőben
Éves ritmus
Állandó ismétlődések. A Waldorf óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés én-erősítő, és szorongásoldó hatásával.
A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai és az ezzel összefüggő emberi munkák. Az óvodai napot átszövi a napszakokhoz, évszakokhoz, ünnepekhez igazodó természetes munkálkodás.
Az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek részben ősi, népi hagyományokhoz, keresztény szokásokhoz kapcsolódnak. Ezek a jelképek átélhetők a gyermek számára, így jelenik meg az ünnep tartalma.
