Bán Éva vagyok,

óvónő, és mint Waldorf óvónő elkötelezett vagyok a természetközeliség iránt, az utánzásra építő pedagógia iránt, az értelmes és utánozható tevékenységek végzése iránt. Hiszek abban, hogy minden gyermek egyedi, és az erősségeik mentén motiválható, fejleszthető.  Számomra fontos az egyéni figyelem és egy Waldorf óvodában a kisgyermekre nem csak a fizikai fejlődése szempontjából tekintünk. Ez a pedagógia nem téveszti szem elől, hogy az ember Test, Lélek és Szellem. És azt sem, hogy hogyan van a gyermek a testében születése után, és hogyan tudjuk mi pedagógusok és körülötte lévő felnőttek a legjobban megtámogatni abban, ahogyan éppen érzékeli a „valóságot”, a körülötte lévő világot. Fontosnak tartom, hogy meg tudjuk védeni a gyerekeket azoktól a hatásoktól, amik nem őket szolgálják – burkot alkotva körülöttük.

Minden amit teszünk, hatással van a gyermek fejlődésére. Úgyhogy nem mindegy, hogy hogyan tesszük. Minél tudatosabban tesszük, annál nagyobb hatással lesz a gyermek fejlődésére, annál jobban őt szolgálja. Csak akkor lesz egészséges a gyermek, ha a pedagógus számol a test, lélek és a szellem fejlődésével is. A Waldorf pedagógia egy nagyon összetett pedagógia, rendkívül sokat tud a gyermekről. Azt szeretem leginkább ebben a pedagógiában, hogy felismerte, hogy a legfontosabb megtámogatni az individuális lényt abban, amiért erre a világra született, segíteni azzá válni, akivé válni akar.  

Van két felnőtt lányom, és párommal élek Pécsen. Mielőtt Waldorf óvónő lettem, dolgoztam mozgássérült és halmozottan sérült kisgyermekekkel is, és sokszor vigyáztam gyerekekre a családjukban (babysitterként). Dolgoztam sok éven át állami óvodákban, de bevallom mindig hiányzott valami. Nagyon fontosnak tartom a szabad játékot, mert a játszó gyermekben megjelenő természetes erőket és képességeket óvni, erősíteni és ápolni kell!